Szöveg: Pólyán Hajnalka
Kezdeném talán azzal, hogy hogyan is cseppentem bele ebbe a tényleg remek kis közösségbe.
2019. novemberében egy jótékonysági futáson vettem részt, amit a Szaladók tagjai szerveztek a KKB támogatásával. Mivel amúgy sem áll messze tőlem a jótékonysági futásokon való részvétel, hiszen élmény különítményesként több ilyen rendezvényen is voltam. Egyértelmű volt, hogy ezt sem hagyom ki. Már itt megtetszett az a hangulat, az a szemlélet, amit azóta érzek és tapasztalok. Arról beszélek, hogy nem hagynak senkit az „út szélén”. Nem vagyok egy villám futó ezért a sor legvégén kullogtam. A kísérő autó végig mellettem volt és kedvesen érdeklődtek, hogy hogy bírom, szükségem van-e esetleg frissítőre? Ezek ugyan apró gesztusok még is sokat jelentenek, mikor azt látod, hogy a többiek csak egyre távolodnak tőled.
Amikor pár héttel később felmerült, hogy lesz egy fejlámás futás tudtam, éreztem, hogy ezt nem hagyhatom ki. Úgy mentem el erre a futásra, hogy még csak sejtésem sem volt róla, hogy hol is van az Asszony-hegy, milyen terep lesz, és hogy hány kilométert futunk majd.
Rögtön az elején kiderült, hogy ez egy terepfutás lesz, ami azért jó, mert, hogy addig soha nem futottam terepen. Valami megmagyarázhatatlan okból ragaszkodtam az aszfalthoz. Ma már tudom óriási butaság volt részemről. Az is gyorsan világos lett számomra, hogy nem csak a terep, de még a tempó sem az, amihez én szoktam. Úgy gondolom, hogy ezek függvényében, ha nem a Szaladók csapatával mentem volna, itt elment volna a kedvem az egésztől. Azonban nem így lett. Sőt! A srácok végig kísértek, nem hagytak el, jó néhányszor visszafordultak hozzám mikor lemaradtam, végig mondták az infókat hol mire figyeljek, hogy ne törjem ki azt a formás kis nyakamat. Felváltva futott velem mindig valaki hátul a sor végén. És akkor ott elhangzott egy mondat, ami utána nagyon inspirálólag hatott rám. Így hangzott: „Hajni még párszor kijössz velünk az Asszonyhegyre és a Race Of Szabolcs versenyen akár még dobogós is lehetsz.” Megtetszett a gondolat, hogy egy versenyen akár még dobogós is lehetek. Ezek után elkezdtem kijárni az Asszony-heggyel ismerkedni. Szó mi szó megszerettem és hamar elfelejtettem az aszfaltot. Azóta próbálok rendszeresen járni a Szaladókkal futni. Mára már nem csak nekem, de a fiamnak is segítenek, hogy napról napra jobbak legyünk.
Ahogy egyre többen leszünk és egyre többet futunk együtt, úgy kovácsolódik egyre jobban össze a közösség. A közösségi futások mindig remek élménynek bizonyulnak.
És hogy miért is szeretek a Szaladók közösségéhez tartozni? A válasz egyszerű, mert itt segítik a másikat nem elnyomják, itt tényleg közösségben futhatok, itt bátorítanak és bíztatnak. Itt a kívülállót is befogadják. Itt nem vetélytársat látnak a másikban, hanem barátot. Itt, ha kell, húznak magukkal, hogy meg legyen egy KOM-od! Egy szóval itt barátokra találhatsz.
