Mai napra egy izgalmasnak ígérkező zempléni futás volt betervezve. Ilyenkor Kállai Krisztián a házigazda, mivel ő ismeri a környéket. Tegnap át is küldte a három választható útvonalat. Persze, mint utólag kiderült, sikerült kiválasztani a legnehezebbet.

Reggel még kérdéses volt az indulás az időjárás miatt. Vártunk 7 óráig és úgy döntöttünk belevágunk. Legfeljebb kicsit megázunk.
9 óra után értünk oda. Innen hárman (én, Vass Józsi és Fekete Tomi) mentünk és már ott várt minket Krisztián.
Gyors átöltözés, útvonal megbeszélés és start. Hollóháza és Füzérkomlós közti út szélén álltunk meg a kocsikkal. Innen besétáltunk 200 métert az ösvényre, és onnan kezdődött a móka. Tudtuk mi vár ránk, de igazán a saját bőrünkön lehetett érezni az emelkedő nehézségeit. A Grófi úton indultunk fel a Bodó rétig. Mindössze 5 km. De milyen 5 km! 400 méter szintemelkedés van benne. Szerpentin szerű ösvényen kell felfutni. Az emelkedés akkor látszott a legjobban amikor visszanéztünk. (Na meg a pulzus is mutatta, hogy ez nem sík vidék.) Krisztián szerint elég jó tempóban sikerült felérni.
Bodó rétnél egy percet pihentünk és indulás tovább. Innen volt egy kis hullámos rész, de az elejéhez képest szinte semmi. Itt is megálltunk egy kis időre megcsodálni a távolban lévő Füzér várát. Nagyon szép kilátás volt a szomszédos völgyre is ahol a futás utolsó negyedét terveztük.

Innen mentünk tovább a Magas hegyet megkerülni. Megálltunk egy percre a Csataréti erdészháznál. A fákkal benőtt részeken -ahol nem süt be a nap- ott elég sáros volt az ösvény. Sok helyen kellett kerülgetni a pocsolyákat és közben figyelni a gallyakat és köveket is. Erre mondják, hogy technikás pálya. Közben a látvány mindent kárpótolt. Sziklák, kizöldült fák és patakok mindenhol.

Találkoztunk út közben néhány túrázóval is. Egy kis lejtmenetet követve megérkeztünk a füzéri vár parkolójához. Innen megint felfelé mentünk. Krisztián figyelmeztetett minket, hogy mire készüljünk. 
Először kaptunk egy kis bemutatót az emelkedőből. A Csucska háztól jött az igazi kihívás. 1200 méterre van a teteje és kb 120 méter szintemelkedés. Igazából ez a rövid szakasz végig emelkedett, de volt benne két meredekebb rész. Egyik az elején amit sikerült megfutnom jó tempóban, de a szegmens közepére elfogyott az erő. Főleg amikor megláttam a 12% emelkedő táblát. Ismét kellett pár száz méter amíg összeszedtük magunkat.
A táv nehéz részeit ezzel le is tudtuk. Volt még négy kilométer lejtő Füzérig. Itt is megálltunk egy fotóra a várral. Meg kell jegyezni, hogy nagyon szép és jó minőségű kavicsos út van ezen a részen.

Beérve Füzérre elcsodálkoztunk a falu szépségén. Nagyon szép házak és csendes környék. Elhagyva a falut még jött egy kis földút kíváncsi tehéncsorda mellett. Aztán egy erdei ösvényen átvágva megérkeztünk az autókhoz. Az utolsó két kilométer elég jó tempósra sikeredett annak ellenére, hogy itt volt a legsárosabb rész.

Pár percet pihentünk az autónál. Megbeszéltük, hogy erre a körre még mindenképpen visszatérünk mert láttunk még benne rejtett perceket. A pálházai benzinkúton a megérdemelt sör+kávé és indultunk is haza.