Csapatunkból hárman, a Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetség által rendezett Nagy-Milic vertikál versenyen vettünk részt. A verseny előtt nem sokkal döntöttük el, hogy nevezünk.
Tavasszal elmaradtak az igazi dombos edzések, de így is nagy izgalommal vártuk ezt a versenyt. Már csak a pálya nehézsége miatt is. Négyen indultunk neki szombat reggel. Szónok Berti elkísért minket. Én, Vass József és Maklári Gergely neveztünk be.
Pusztafaluból volt a rajt. Egy vendégház udvarán volt a gyülekező. Időben odaértünk, így volt alkalmunk ismerkedni a környékkel és a versenyzőkkel. Kállai Krisztián már ott várt minket. Ő bringával jött Sátoraljaújhelyből. Átvettük a chipet, bejelentkeztünk a szervezőknél és vártuk a 12 órás startot. Közben találkoztunk Benkő Gabriellával is. Ő is kiváló Szaladó és egyben az egyik legnagyobb rajongónk is. :) Átöltöztünk, magunkhoz vettük a frissítőket és próbáltunk ráhangolódni a versenyre. Berti már úton volt felfelé a célig. Úgy beszéltük meg, hogy ott megvár minket és a Krisztián által megtervezett úton már együtt jövünk le.
12 óra előtt pár perccel beálltunk a rajthoz. Meglepően kevesen neveztek. Nem csak erre a távra, hanem úgy összességében mindháromra. Talán ez is mutatja a pálya nehézségét. Nagyobb részt tehetséges fiatalok indultak a rövid és a közepes távon is. Az ötvenes ultra megmaradt a tapasztalt "öreg" rókáknak.
Elrajtoltunk. Hárman beálltunk az elejére. Én próbáltam diktálni egy gyorsabb tempót már az elején. Hátha páran leszakadnak és szerzek egy kis előnyt. 1,5 km dombos rész után jött az igazi hegymászás. 6-700 méteren 250 m szintemelkedés következett. Szó szerint négykézláb másztunk. Itt azért már megmutatkozott a tapasztalat a többieknél. Józsi, egy szombathelyi hölgy és egy szerencsi srác simán elment mellettem. A nyereg elérése előtt egy fiatalabb miskolci lány is megelőzött. Fent szusszantam párat és ahol lehetett ott futottam. Végig az országhatár mentén haladtunk. Sík rész szinte nem is volt benne. Talán összesen 3-400 méter lejtős rész volt, azon kívül csak felfelé. Hátra tekingettem néha és Maklári Geri szorosan a nyomomban volt. Az első hármat, köztük Józsit már nem is láttam. Küzdöttem az emelkedőkkel, a meleggel, a pulzusommal. Az előttem haladó lány nagyon szépen vette az emelkedőket, el is húzott kicsit. A vége előtt 400 méterrel Geri is felért és megelőzött. Innen már valahogy beküzdöttem magam a célba. Nagyon nehéz pálya volt. A közepétől volt egy pár rész ahol derékig érő csalánon keresztül vezetett az ösvény. A célban már mindenki mosolygott. A szervezők bőséges frissítéssel vártak. Geri kívánságára előkerült a szalonna is hagymával. :)
15-20 perc pihenő után elindultunk lefelé. 12 km volt az út. Több ismerős helyen is keresztül mentünk. Jött velünk Berti is és a szerencsi Juhász Péter is. Bő egy óra alatt visszaértünk a faluba. Várt minket a megérdemelt sör. Előkerült a hűtőtáska és szisszent is a dobozos.
A többi távról is érkeztek a befutók, több ismerős arccal. Ment a sztorizgatás és az élménybeszámoló. A szervezők gulyással és grízes tésztával vártak minket. Ezután következett az eredményhirdetés. Megint nem okoztunk csalódást innen a síkvidékről. Vass József első, Maklári Geri harmadik lett nagyon szép időeredménnyel.
A verseny után (és közben) fogadkoztam, hogy ezt soha többé. Két nap múlva már csak az izomláz és a szép emlékek maradtak. A fáradtság és a fájdalom a múlté. Jövőre talán megpróbáljuk a hosszabb távot.
Külön említést érdemelnek a hosszú távon futók. Elmondásuk szerint az ország egyik, ha nem a legnehezebb pályája volt ez. Mindenki erőn felül teljesített és nagy élmény volt a beszámolójukat hallgatni a beérkezésük után.
