Panoráma Trail 2021-10-16 szombat
Előszóban csak annyi, hogy két éve "készülünk" erre a versenyre. 2019-ben két csapattal indultunk, de a második szakasz nem volt rendesen kiszalagozva és eltévedtünk. A harmadik szakaszon már lehetetlen volt behozni a hátrányt. 2020-ban elmaradt a vírus miatt.
Erre az évre talán elmondható, hogy nekem és Józsinak ez volt a fő verseny. Eredetileg a harmadik ember Fekete Tomi lett volna, de ő sportszerűen a csapatot nézte és mivel nem tudott rendesen felkészülni, így visszamondta az indulást. Ekkor jött képbe Katkó Laci. Szerencsére vállalta az indulást. Laci nagyon jó formában van. Elmondása szerint nem az erőssége a terep futás, de bíztunk benne hogy menni fog neki.
Reggel hat órakor indultunk. Mindenki izgatott volt. Előző nap átnéztük a szakaszokat, fejben már mindenki lefutotta. Másfél óra kocsikázás után megérkeztünk Boldogkőváraljára a várhoz. Innen indult az összes váltó és kilenckor az egyéni indulók is.
A táv 45 km és több mint 1500 m szintemelkedés. Igazi vadregényes útvonal. A verseny hangulatát az útközben érintett három vár adja meg a legjobban. Erdőn, mezőn, patakokon keresztül.
Első szakasz Lacié volt. 16 km, kb. 400m szintemelkedés, 5-7 fok.
Indulás előtt felnéztünk a várba. Csináltunk pár fotót és próbáltuk elütni a hátralévő időt a startig.
Laci elment kicsit melegíteni és a rajt előtt 3 perccel beállt a rajtkapuhoz. A taktika az volt, hogy megpróbál menni az elejével az első pár kilométerig, aztán a továbbiakban megpróbál saját tempót menni.
8:30-kor elindult a mezőny. Józsival indultunk a kocsihoz és mentünk a második váltópont felé Regécre. Közben találkoztunk Kállai Krisztiánékkal is, akik egyéniben teljesítették a távot. Maximális tisztelet nekik!
30 perc alatt megérkeztünk Regécre. Átöltözés, kávézás, beszélgetés. Közben tudtuk követni Laci haladását is. Mogyoróskán (10 km) volt egy mérőpont, ahol a harmadik helyen futott be és csak két perc lemaradás volt az elsőtől. Szoros versenynek ígérkezett.
Józsi már teljesen rá volt hangolódva a versenyre. Elkezdte a bemelegítést. Előzetes számolás alapján 1 óra 25 perces befutóval vártuk Lacit. Csak abban bíztunk, hogy a szakasz legnehezebb részére (fel a Regéci várba) maradt még ereje.
Józsi elkocogott Laci elé. Az első befutó is beérkezett. Saját csapattársai is meglepődtek rajta, hogy ilyen hamar beért. Aztán jött a második és szorosan mögötte az első Várfoglaló. Laci nagyon szépen teljesített. Erejét is beosztotta és mikor menni kellet akkor mindent beleadott. Tetszett neki nagyon a szakasz. Volt pár patak és bedőlt fák amin közben át kellett kelnie. A végén pedig a lejtő szintén a "kedvence" lett. Jó kis 4 perc alatti kilométereket ment.
Váltás előtt kiadtam a "parancsot" Józsinak, hogy kapja el a két perccel előtte futó kék pólóst. :)
Jött a mumus, a második szakasz. Lacival csak abban bíztunk Józsi nem téved el és nem töri össze magát a meredek lejtőn a nagy rohanásban.
A második szakasz 13 km volt 420m szintemelkedéssel. 2 km-ig emelkedett, onnan pedig egy igazi terepes dimbes-dombos rész jött. A végén közel 4-5 km lejtő. -10%-os ez a "kis" lejtés. Végig vízmosás, falevél és öklömnyi kövek kíséretében. Ide aztán bátorság is kell egy gyors lejövetelhez.
Átöltözés és rövid szusszanás után irány Telkibánya Lacival. Fél órás kocsikázás a Zemplén eldugott falvai között. Már ez megér egy külön történetet.
Elsők között érkeztünk. Szervezőkön kívül nem sok versenyző volt még. Átöltöztem, készülődtem, evés-ivás. Közben érkeztek a többiek is lassacskán. Már csak a bemelegítés hiányzott. Váltásig úgy 15 percet számoltunk még. Felbukkant egy futó. Lement az első váltás, ugyanaz a csapat vezetett még mindig. Visszasétáltam megnézni jön e még valaki és gondoltam elmegyek kocogni pár percet. Erre meglátom Vass Józsit. Sikerült neki elkapni a kék pólóst. Hurrá! Chip beolvasás, váltás és már indulok is. Így a bemelegítés elmaradt.
Az én szakaszom egy igazi "szörnyeteg" volt. 2 éve ezt Józsi futotta és az akkori beérkezéskor mindent elmondott az arckifejezése.
Harmadik: 15,8 km, 650m szintemelkedéssel. De legalább már tavaszias 12-15 fokos időben.
Nem akartam elfutni az elejét. (De sikerült.) Az első pár száz méter után rögtön egy 5-600 méteres emelkedővel kezdett és utána egy 200 méteres meredek lejtő. Ketten mentek előttem mint utólag kiderült. A végéig azt hittem valamiért, hogy hárman voltak... A másodikat hamar megelőztem, az első pedig a lejtőn engedett el mikor óriási lendülettel megkezdtem az ereszkedést. Innentől pedig jött kb. 4-5 km "mászás". Nem túl meredek, de végig emelkedett a piroson. Az erdőbe beérve mintha kiszáradt patak meder lett volna és abban vezetett végig az út. Falevéllel és gallyakkal borítva. Mellé még 50 méterenként egy-két kidőlt fa. Ezek a kidőlt fák nagyon kellemetlenek voltak. Folyton megtörték a lendületet. 7 kilométernél úgy éreztem itt a vég. Nem akartak vinni a lábaim. Már nagyon vártam a lejtőt. Kíváncsi voltam maradt e erő a lefelére. 8 km-nél a várva várt lejtő. Gondoltam itt most megmutatom mit tudok. Idáig nem mertem hátranézni jön e valaki mögöttem mert az inkább zavaró lett volna.
2 km ereszkedés után Hollóházán volt egy mérő pont. (Laci és Józsi itt már látta hogy 5 perccel vezetek.)
Aszfaltos rész következett át a falun és ki a főútra. Mivel terepcipőben voltam, nem a legkényelmesebb volt a 4 perc körüli tempó. Ekkor már az járt a fejemben, hogy a fiúk ott várnak és a csapatért mindent meg kell tennem. Nem hagyhattam őket cserben. Aszfalt után be az erdőbe, tovább a piros jelzésen. Na itt aztán jött egy sunyi és egyben meredek emelkedő. Pedig már az utolsókat jártam, de észben kellett tartanom a füzéri várhoz milyen szenvedés lesz felmenni.
Őszintén szólva végig ez az utolsó 2 km járt az agyamban. Volt egy olyan gondolatom is hogy ha ott kell majd valakivel versenyt futnom akkor igencsak bajban leszek.
Az erdőből kiérve egy tisztáshoz értem és felvillant a fehér vár. Ó te jó ég, hogy fogok én oda felmenni?!
Ennél demotiválóbb abban a pillanatban nem is lehetett más. Na itt néztem hátra először. 3-400 méterre láttam el, sehol senki. Utolsó utáni tartalékok következtek. Még 2 km volt hátra. Abból az utolsó rész kínzással is felért.
Beérve a faluba még sikerült elmennem 100 métert más irányba. :) Gondoltam ha ezen bukjuk el akkor végem.
Itt még mindig úgy voltam, hogy talán egy ember megy előttem. Beértem a vár parkolóba és megkezdtem a "futást" a néhol 10%-os emelkedőn. Sok idegen csodálkozott, hogy valaki itt futva "közlekedik". Sokan pedig bíztattak. Az utolsó kanyarnál vártak a fiúk. Nagyon örültek amikor megláttak. A célba (behúztak! ;-)) együtt értünk be. Gyors "térdelős imádkozás" után kiderült: ELSŐK lettünk! Öröm és boldogság!
Kellett 10-15 perc amíg magamhoz tértem. Átvettük a pólót, érmet és a frissítést.
Ezután felsétáltunk a várba. Nagyon szép hely. A panoráma egyedi és különleges. Pár sör is lecsúszott.
A verseny központban meleg ebéddel vártak. Meglátogattuk a helyi vendéglátó egységet is.
Volt időnk kielemezni mindent a 18 órás eredményhirdetésig.
A dobogó volt a cél. Titkon reméltük, hogy talán elsők is lehetünk.
A futás igazságos sport. Mindig annyit vehetsz ki belőle, amennyit beleteszel. Mi az utóbbi hónapokban nagyon sokat tettük ezért az eredményért.
63 csapatból végeztünk az első helyen, elég meggyőző előnnyel.
Szép volt srácok! Szép volt Várfoglalók!
