Az egész kaland azzal kezdődött, hogy megrendeztük tavaly az Utolsó embert...

Megismerkedtünk Baranyai Mátéval aki indult is a versenyen és sikerült "elvarázsolnunk".
Tetszett neki a pálya, a verseny lebonyolítás és az egész hozzáállásunk.

A verseny végén megbeszéltük, hogy ennek a "barátságnak" mindenképpen lesz folytatása.
Ez év elején megkért minket, hogy segítsünk neki a 2022-es 1 Way Ticket lebonyolításában. Részletekről nem beszéltünk és még a pontos csapat sem volt meg, de 4-5 embert ígértünk neki. Egy hónappal ezelőtt kezdett tisztulni az egész történet. Megbeszéltük, hogy a pályát kell kijelölnünk és lemérni, valamint a fordító pontot felügyelni.

A szabályokról röviden: Van egy 6706 méteres kör ( itt volt benne 100 m szintemelkedés is), amit minden órában teljesíteni kell. Óránként újra rajt van és ha beérsz időben, akkor indulhatsz a következő körön. Az utolsó pályán maradó és egyben a legtöbb kört lefutó győz!

Június 16.-án csütörtök reggel indultunk ketten Józsival Kisvárdáról. A Kállai házaspár pedig Sátoraljaújhelyből.
11 óra után érkeztünk meg Tihanyba, a rendezvény helyszínére. A központ a tihanyi belső tó partján volt, festői környezetben. A verseny főtámogatója már rakta össze a sátrakat és a rajtközpont is körbe volt kerítve. Rövid beszélgetés Mátéval és ezután Jószival bejárták a pályát. Én közben vártam Krisztiánék érkezését.
Mire Józsi körbement a pályán, addigra megérkeztek Krisztiánék is.
Úgy döntöttünk nem hagyunk mindent a végére, így nekiálltunk kijelölni a pályát. Táblákkal és szalagokkal "díszítettük" a nyomvonalat. Pár helyen az aszfaltot is megfestettük a jobb tájékozódás miatt. Pálya jelölésnél az egyik legfontosabb dolog, hogy futó is részt vegyen benne mert akkor lesz igazán jó. Mi mint futók a "versenyzők szemével" követtük a nyomvonalat, eltévedni lehetetlen volt.

Ezután elfoglaltuk az ideiglenes szállásunkat Balatonszőlősön. Közben megérkezett a "mi" versenyzőnk is Jámbrik Laci. Megetettük és megitattuk, aztán estig tartó eszmecsere és sörözés következett. Estére vihart és zápor esőt jósoltak, de szerencsére elkerült minket. Azért a hőmérséklet jelentősen csökkent az éjszaka folyamán. Aludtunk pár órát és másnap reggel jelenésünk volt. Izgalmasnak ígérkezett a nap. Még jó hogy vittünk bringát is, mert kiderült hogy nincs felvezető ember és ez a szerep Vass Józsira hárul.

Reggel még egyszer körbe jártuk a pályát, lemértük a kört és elfoglaltuk a helyünket a fordítónál. Ez a hely a tihanyi kerékpár út mellett volt, a levendulással majdnem szemben. Közvetlenül a külső tó szomszédságában.
Egy pavilon sátrat állítottunk fel és vártuk az indulás pillanatát.

Elérkezett a péntek 10 óra! Még csak nem is sejtettük mit jelent egy ilyen verseny ahol ennyi ultrafutó vesz részt. 40 perc elteltével megérkeztek a fordítóhoz. Hangosan bíztattunk mindenkit. Az időre nem lehetett panasz. A napsütéshez közepes erejű szél is társult.

Nem tudtuk kinek mi a taktika. Sőt még a versenyzők közül is csak pár ember ismertünk személyesen. Külön szurkoltunk Jámbrik Lacinak, a Spisák családnak, Szélesy Balázsnak és Varga Robinak. Volt akit eddig csak a futós cikkekben és újságokban láttunk. Itt aztán voltak ultrás legendák!

Lement pár kör, mindenki kiismerte a pályát és már szinte óramű pontossággal érkeztek a fordítóhoz. Volt aki többet akart pihenni és gyorsabban letudta, de volt aki inkább nem kockáztatott és spórolt az erejével. Próbáltuk őket segíteni vízpermettel és locsolással. Nagy sikert aratott.

Elérkezett az este. 10 óra után már fejlámpáktól fénylett a kerékpárút. Itt már egy kicsit megfogyatkozott a mezőny, de még mindig sokan voltak. Csináltunk egy kis fényjátékot a fordítónál. Szólt a zene is és ment a bíztatás. Nagyon pozitívan fogadták a versenyzők ezt a kis "rendezvényt".
11 óra után mi is elcsendesedtünk és már csak a békák kuruttyolása hallatszott. Megpróbáltunk felváltva pihenni. Krisztián és Kriszta lepihent, mi ketten pedig minden órában vártuk a futókat. Nagyon hamar eltelt az éjszaka.
Sikerült pár órát aludni és már megint jött a perzselő napsütés. A 7 órás kör már "igényelte" a locsolást.
A második nap nem ígérkezett könnyűnek. Megállt a szél és még melegebb lett.
Közben fogadtunk a megtett körök számára. Kb 50 kört jósoltunk a győztesnek. Beda Szabolcs nagyon magabiztosan körözött, de a tavalyi második Geszti Pétert sem lehetett leírni. Ezen kívül még volt pár "nagyágyú" a pályán. A női mezőny is kitartott. Fűrész Edit, Kelemen Anett, Horn Zsanett, Nagy Hajnalka Tünde.....

Mi a fordítónál mozgalmasan töltöttük a napot. Szinte egész délelőtt ment a pocsolás. A nagy melegben megváltás volt a futóknak amikor odaértek hozzánk. Próbáltuk komfortosabbá tenni a versenyüket. A visszajelzések alapján ez sikerült is. Volt olyan visszajelzés is, hogy mi is olyan őrültek vagyunk mint ők amiért képesek vagyunk két napot ott tölteni a hőségben.

Ekkor még sejtésünk sem volt meddig fog eltartani a verseny.
Közben Jószival futottunk egy gyors kört a pályán. Ami utólag kiderült hogy nem is volt annyira gyors.
Az egyik versenyző a tizedik kör környékén (ahol különdíj járt a leggyorsabb teljesítőnek!) ment egy 24 perces kört! Kaptunk 3! percet... Pedig mi sem pihentünk!
Megnéztük a beérkezést, a frissítést és a következő indulást.
Folytatódott a fordítónál a frissítés és bíztatás. Egy versenyzőt sem hagytunk elmenni egy-egy hajrá nélkül.
Délután még letudtunk Józsival egy kilátó trail-t, meg egy csobbanást a Balatonban. Aztán Krisztiánékat váltottuk pár órára.

Lassan elérkezett a második este. Itt már csak a keménymag maradt. Férfi mezőnyben 5-6 ember, nőiben 3-4. Sötétedés után eldőlt a női verseny. Harmadik Horn Zsanett lett, akiben talán maradt még pár kör. Második Kelemen Anett. Ő már a harmincadik kör után tudott "csúnyán" nézni. Végig kiválóan futott. Az első helyet az elnyűhetetlen Fűrész Edit szerezte meg. Kiváló futással és emberfeletti kitartással. Szerintem ő sem gondolta, hogy ennyi km kell majd az első helyhez.

Közben folytatódott a férfiak csatája. Beda Szabolcs, Sárosi Gyula, Fodor Szilárd, Blaskó Mihály, Geszti Péter. Az autómban nincs annyi km mint az ő lábukban!
Késő estére Gyula és Mihály is feladta.
Mi is egyre fáradtabbak voltunk. Most én és Józsi "aludtunk" hamarabb. Kriszta pedig a félálomba szenderült Krisztiánnal várta a még pályán lévő három futót.
Fél három körül váltottuk őket. Vagyis váltottam... Józsi elszenderült. Nagyon sok volt a szúnyog és egyhelyben nem igazán lehetett álldogálni, így fel-alá járkáltam a "kakasülő" dombig. Minden órában ugyanakkor érkezett a három futó.

Meg kell jegyezni, hogy Beda Szabolcson egyáltalán nem látszott a fáradtság (vagy jól titkolta). Geszti Péter végig taktikusan, egyenletes tempóval jött. Fodor Szilárdnak volt mélypontja szombat délután, de elmondása szerint helyre jött és meggyőzően futotta a köröket.. Mindhárom ember teljesen külön egyéniség. Nem ismertem őket, de itt egy kicsit bele láttam a "lelki világukba". A feladás szót nem nagyon ismerik az biztos.
Annyit azért észre vettem, hogy az ultra futó közösség egy eléggé zárt "csoport". Van bennük egy bizonyos távolságtartás az "idegenekkel" szemben. Nem nagyon kaptunk visszajelzést mi sem az első pár órában a fordítónál. De amikor átléptek egy szintet és látták hogy mi akkor is kitartunk mellettük, talán befogadtak egy kicsit maguk közé. Sokan köszönték meg utólag a szurkolást és a kitartásunkat.

Vasárnap reggelre ketten maradtak. Peti és Szilárd. A nagy favorit Beda Szabolcs "elfáradt". Elmondása szerint győzött a kialvatlanság. Róla tudni kell, hogy nem teljesen kipihenve érkezett a versenyre. 308 km-el fejezte be!

Nekünk már előre el volt döntve, hogy vasárnap dél körül indulunk haza. A 9 órás körön "elbúcsúztunk" Petitől és Szilárdtól. Volt még arra is erejük hogy megköszönjék a "segítséget" és a szurkolást. Pedig nem vártuk el ilyen sportemberektől. Nagyon nem volt szívünk "ott hagyni őket." Visszamentünk a versenyközpontba és megnéztük még a 48!!! órás indulást. Közben több emberrel is beszélgettünk és próbáltuk az Utolsó embert kicsit promózni. De találkoztunk Ignácz Mariettával a frissítőasztalnál (nagyon szimpatikus személyiség), Cseke Lillával a kerékpárúton, láttuk Szabó Gábor "edzőbát" elfutni a sátrunk előtt. Szóval ott volt Tihanyban a magyar futósport színe java.

Nagyon fáradtan, 5 órás kocsikázással értünk haza.
A verseny pedig még mindig tartott. A két futó a több mint 30 fokos hőségben képes volt még a vasárnapot is végig futni. Itthonról néztem minden órában az indulást Szilágyi Gyula közvetítésében. 22 óra után már én is lefeküdtem (beájultam) aludni. Reggel meglepődve láttam, hogy 63!!! körrel GESZTI PÉTER nyert! FODOR SZILÁRD 62 kört ment! Ez bőven 400 km feletti teljesítmény mindkét versenyzőnél. Nem mellékesen 6-6300 méter pozitív szintkülönbséggel is meg kellett küzdeni. Óriási kitartás és elszántság kellett egy ilyen távhoz. "Normál" emberek talán el sem tudják képzelni mit jelent ez. De még mi futók sem nagyon.

Összegzésként nagyon jó hangulatú rendezvény volt. Sikerült megismerkedni, összebarátkozni nagyon sok sportszerető emberrel. Talán mi is vendégül láthatjuk őket szeptemberben az Utolsó emberen.