Ultra Tisza-tó 65 km - Katkó László versenye

2023. július 01. - K. Sanyi

Főszereplő: Katkó László
Epizód szereplő: Kecskés Sándor (én)

Előszóban annyit, hogy Laci még egy utolsó komoly próbát akart tenni ezen a távon és pályán.
Aztán -elmondása szerint- pihentetni fogja az ultra futó énjét. Elrakja az 50+-os évekre.

Laci a hét közepén szólt, hogy a család lebetegedett és kellene egy bringás kísérő aki megoldja neki a frissítést. Rövid gondolkodás után elvállaltam. Nem ismertem a versenyt és a pályát sem.

De ne ugorjunk ennyire előre....

Tavasszal már volt szó az UTT felkészülésről. Részben az UltraBalatonos edzések is az UTT előzményei voltak.
Az igazi felkészülés Lacinak májustól kezdődött el. Volt egy terve.
Egyéni rekorddal (4,40-4,50/km azaz 5,5 órán belül), top 5-be kerülve (talán top 3), minél kevesebb megállással (frissítéssel), stabilan végig futni a távot.

A felkészülés heti 50-60-70 km-ből állt. Hétköznap rövid tempós, hétvégén (a legnagyobb melegben!) hosszú 30-42 km-es távok. Volt szerencsén néhányszor elkísérni. Hétről hétre látszott hogy az edzések eredménye el fogja érni a célt.

A verseny előtt két héttel futott egy egyéni legjobb maratont 3 óra 30 percen belüli idővel, 30 fokban és elég komoly szélben!

A verseny napján 4-5 óra alvás után, hajnali 2 körül keltünk. 3 órakor indultunk és 5 órára értünk Tiszafüredre. Nem nevezhető ideális verseny kezdésnek.

Egy kis készülődés után átvettük a rajtcsomagot, találkoztunk pár ismerőssel és nekiálltunk előkészíteni a bringát, valamint a frissítést.

A 130-as futók és kísérőik után pár perccel elérkezett Laci rajtja. Hidegrázós zene, visszaszámlálás és START.

6:15-kor elindultak. 5 perccel később indulhattak a bringás kísérők. 180 versenyző és közel 100 kísérő.
A pálya elején kisebb tumultus alakult ki. Egyben kerékpárverseny is. Ki találja meg leghamarabb a futóját.
2-3 km, Laci sehol. Kerülgettem a futókat és bringásokat.
4-5 km, Lacit még mindig nem látom. Kezdek kétségbe esni, hogy lehagytam.
Közel 5,5 km-nél "találtam" meg.

Elsiette az elejét. Beindult a verseny ösztöne és megpróbált menni az elejével. Sikerült összehoznia egy 4.30/km körüli 5-6 km átlagot. Miközben az elejére 5 perces kilométerek voltak megbeszélve. :)

20-22 fok lehetett az első órában. A Napnak még nem volt nagy ereje. De ez futáshoz már határeset.
A taktika óránként fél liter víz, sótabletta és gél volt. Ennek szigorú betartása ilyenkor a kísérő dolga. Talán könnyebb annak akinek a kísérője is futó. Tud a futó fejével gondolkodni.

Több versenyzőt észrevehetően nem másik futó kísért. Meg is látszott. Sokszor voltak gondok a frissítéssel. Nem tudták mikor mit kell átadni a bringáról.

Sokan próbálták "erőből" megoldani ezt a 65 km-t. Ha a táv és a tempó nem is "öl" meg, még ott van a 30-40 fokos meleg. Aki nem akklimatizálódik, az előbb utóbb "megborul". Ilyenkor nincs az a sótabletta vagy izotóniás ital ami segítene. Láttunk erre is több példát. Sőt számoltunk is vele. Pont előlünk "esett" ki két versenyző.

Az első félmaraton 1.38-as lett, Túl gyors... Bíztunk abban, hogy menni fog ez a tempó tovább.

Laci nem állt meg egyszer sem. Folyamatosan ment a frissítés.

Annyit el kell mondani a versenyről, hogy ez valójában az UltraBalaton kistestvére. Végig árnyék nélkül, a töltésen kell futni. Végeláthatatlan egyenesek, amit a Tisza-tó látványa kompenzál. Gyönyörű a táj.
Minden 4-5 km-nél terülj terülj asztalkám volt a versenyzőknek és kísérőiknek. Jég kocka, oliva bogyó, pepsi, vajas kenyér, gyümölcs, Biotech termékek stb.
Egyetlen hátráltató tényező a hőmérséklet volt. De mit várunk a nyár közepén?!

Próbáltam Lacit szóval tartani. Így hamarabb mennek a kilométerek. Közben érdeklődtek a Szaladók és a családja is. Az első 30 nagyon hamar és simán lement.

Következő jelentős állomás a maratoni táv volt. Itt már volt egy-két panasz. Itt fáj, ott fáj. :) Érezhető volt egy kis feszültség is.
Bíztatásként mondtam: -Ha nem fájna az nagyobb baj lenne!

42,2 km - maraton egyéni rekord! 3 óra 24 perc! Milyen meglepő! :)

Valahol 45 környékén utolértük a negyedik helyezettet. Sétált! Pedig 9 perc előnye volt. Mögöttünk is jöttek ketten.
Pár kilométeren tartotta Laci a negyedik helyet, de már fogyott az erő. Visszaköszönt az első félmaraton.

Szólt neki a zene, ment a bíztatás. Közben megérkezett Szónok Berti is bringával. Ketten "toltuk" előre Lacit.

50 után az ötödik helyen haladtunk. Itt már csak a kikapcsolt elme segített. Lassan teltek a percek és a méterek is. Lassult a tempó, jöttek a fájdalmas részek. Próbáltam neki felosztani a távot. Közben ment a jegelés, locsolás.

Laci kikapcsolt. Elmondása szerint csak rakta egyik lábát a másik után. Nem az előtte álló utat, hanem csak a cipője orrát nézte. Nem tudtam mi a jó. Ha beszélek vagy ha hallgatok. Monoton zene ment, szinte diktálta az ütemet. Néha mondtam pár bíztató szót aztán csend.

55-60 kilométernél feltűnt mögöttünk egy futó aki vészesen közeledett. Itt egy kicsit rákapcsoltunk.
Mondtam neki: -Ezt az ötödik helyet már nem engedhetjük el. A kezünkben van.

Megfogadta. Utolsó energiáit is mozgósította.
Végül 3-400 méter előnnyel megtartotta az előkelő ötödik helyezést.

9 percre volt a dobogós harmadik hely.

Ha nem futja el az elejét. Ha másképp frissít. Ha.... Sok a ha.

Ez így volt tökéletes.

Ennyi tapasztalat és felkészülés után sem volt hibátlan futás. Sok tanulságot le lehet vonni.
De elégedetlenkedni semmiképpen sem kell!

Család és munka mellett egy hobbi futótól ez majdnem elvárhatatlan teljesítmény volt!

Szinte elverte a mezőnyt.

Ma csak négy futó volt jobb (vagy szerencsésebb) tőle.

Megfelelő felkészüléssel, kitartással és alázattal bármi elérhető.
Ha a 4 évvel ezelőtti Katkó Lacinak megemlítenénk a mai eredményét, hangosan kinevetne és elküldene orvoshoz mindenkit.